beszélgetünk mamilivel és családilag. nap süt. összöröm. szinonímákat keresünk a sertés szóra, igen, jó hülyének lenni, a cinnya nyer, mamili bedobja a "cö, cö, cénnnyát" - állítja, hogy amint azt a tyúkoknál pipipiként megismertük, úgy ezesetben is, és hogyhogy mi nem, pedig ő igen, tehát nekünk is kell, mert ő annak idején biztos, csak már akkor is szelektíven sajátítottuk el az ismereteket és különben is. fannival csipcsipcsókát játsszunk, tudja és tudja, csak sietni kell a mondókával, mert a hesshesst sosem várja meg, elszalad. egyszer meg is szégyellte magát, állt az apukája előtt és lehajtotta a fejét. meghatódott a családom.
megnéztem a télaput, 9 éves koromig hittem a mikulásban, és szégyelltem magam, amikor kiderült, hogy az osztályban is azt mondják, amiről mamiliék is csak mosolyognak. pedig csak... elfojtják magukban a gyereket ;)- mert mi tudjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: