para

egy óra múlva elindulok álombéli körutazásomra. varázsszőnyeg, szükség esetére bájital előkészítve. valóságosan g.a. úrhoz megyek x.be szakdolgozattárgyalás ügyében és félek mint mindig mindenhol mindenkitől. első mondata foglaljon helyet lesz. jajháténmár ettőlolyanszívszélhüdésttudokkapnihogyajaj. aztán meg itt van ez a dráma, jók jók az észrevételei, de a minimumra szorítkozik, a hivatkozások helyenként pontatlanok, jaj drága lány mit csináljak magával? hát tanár úr, ha a kérdés komoly, akkor sajnálja a lelkemet, vagy csókoljon homlokon, vagy hívjon meg egy kávéra, vagy tudomisén, adjon atyai jótanácsot, de ne azt, hogy dolgozni, dolgozni, dolgozni, és ne nevessen kedvesen drága g.a. és ne mondja nekem h. tehetségtelen vagyok, mer én attól menten sírva fakadok. minőségisten! könyörgöm nézzen ki belőlem egy szakdolgozatot!