felböffenő tudattartalom

ó, hogy én hogy gyűlölöm ezt a verőfényes vasárnapot. ezt a kényszermunkát határidőre. ezt a nemet mondani nem-tudást. l. atyát, akinek csak tizedik mondatait értem. céltalan reményeimet, hogy van üres sír, és célt ért vágyamat, hogy távolodom. transzformálódik a levegő, az illat, a vágy, a hely, s egyszerre, mint lárvából a báb, lépek át egy eperízű univerzumba. a lányok káromkodva üvöltenek a volán mögül "bazmeg nem látsz a szemedtől" a fiúk pedig rózsaszín sortban és aranyszínű lakkszandálban pityeregnek, hogy képtelenek a jó szexre.
jó, hogy van honnan ébrednem...