óvatosan és direkt írok - szakértő szemek olvasnak ugyanis!!! (szia j.! azt hiszem, itt mindenki vállalja önmagát. egyszer abba akartam hagyni, de rájöttem, ez a blog elsősorban miattam létezik. én vagyok az alfa...)
a nő asztalán régóta állt egy szobor. tövishúzó. szimbóleum (sic!). hogy segíts magadon, az isten is... éjjel sokáig nézte a kőt, a férfiról és -akról gondolkodott, hogy miért alakul minden olyan hamvas ártatlansággal, mintha nem lenne múltunk. láza volt, a sírástól volt. kézbe vett egy pingpongütőt. régen mennyire szerettem - sejlett föl az emlék. és most... most olyan gyenge vagyok ehhez az egyszerű sporthoz is. miért nem nagyvonalúbbak a férfiak, ők megtaníthatnának játszani!
nem játszhatsz. te kő vagy.
ja, tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: