most múlik

Most jöttem a kútról, beletúrt szomjamba, mélyéből pára lesz, bőrömről virágzik: a csöppnyi szabadság, pillanatnyi rés, két lélegzés között: az élet.

elvárásrendszerek medúzakarjai ringatnak álomba, összemar a megfelelni nem tudásom, a nem-akarásom, olyan ez mintha újra gátfutó versenyen lennék, csak ezúttal lábcsonkokkal kellene futnom.