Ezt a május 1-et nem fogom egykönnyen kiheverni. Nem azért, mert ilyen vagy olyan kölünleges, csak egyszerűen nem, nem idevaló. Máshová. T/1-es, rendezni végre közös dolgainkat-os, csak... csak miért így? Mintha valaki összekeverte volna egy sohai nappal, amelyiknek egyáltalán nem kellett volna eljönnie, csak legfeljebb egy rossz, kitalált történetünkben, ahol a fiú és a lány elborzadnak magukon; - "jjé-é, ilyet is tudunk játszani" -, aztán mennek ovább, úgy, ahogy azt talán egy teremtés írja elő. Szerelmesen és kézenfogva. Nem pedig: szerelmesen és külön.
-Gloria-
Irgalmass ég! Segíts kitartani e véget nem érő tanórán, ahol a meg-nem-értés alázatára tanítanak. Ez volna? Ilyen hát a halál árnyékának völgye? Ez lett abból, hogy "Vezess minket utunkon!" -?! Ez, ennyi. Segíts fölérni ésszel, hogy ésszel föl nem érhetem. (...kivül-belől menekülő élő elől...) ...Dicsértessék, dicsértessék a Neved! Vezess minket utainkon.
-Requiem-
...csak tántoroghatok védtelenül alakjával alakomban szemkékjével szemkékemben egy túlélő szoba szégyenében rossz rózsák közt tudván hogy így halok meg én is nélküle hogy nincs család nincs szerkezete a múltnak hogy élni és meghalni most már egyedül kell.
-In memoriam dr.KSzÉ-
(Fekszik a vérsárban. Már-már teljesen fehér.) -Mondja uram, komoly? (Néz rá közömbösen.) -Dehogy, szóra sem érdemes, csak a bordám. (Mosolyog.) -Aham. Akkor ugye szívenszúrhatom? (Néz rá közömbösen.) -Hát persze. (Mosolyog.) (A nő szívenszúrja.)
"és botorkáltam fel a lépcsőn. Hogy elérjek a napsütötte sávig, hol drapp ruhám, fehér ingem világít, csorba lépcsőkön föl a tisztaságig, oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg, komoran feloldoz, közömbösen fenyeget, émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,nyári hajnal, kilencszázhatvanegy."
azt hiszem értelek....csak jelezni akartam, hogy olvastam...együttérzek...és hordozás.....
VálaszTörlés-Kyrie-
VálaszTörlésEzt a május 1-et nem fogom egykönnyen kiheverni.
Nem azért, mert ilyen vagy olyan kölünleges, csak egyszerűen nem, nem idevaló.
Máshová.
T/1-es, rendezni végre közös dolgainkat-os, csak... csak miért így?
Mintha valaki összekeverte volna egy sohai nappal, amelyiknek egyáltalán nem kellett volna eljönnie, csak legfeljebb egy rossz, kitalált történetünkben, ahol a fiú és a lány elborzadnak magukon; - "jjé-é, ilyet is tudunk játszani" -, aztán mennek ovább, úgy, ahogy azt talán egy teremtés írja elő. Szerelmesen és kézenfogva. Nem pedig: szerelmesen és külön.
-Gloria-
Irgalmass ég!
Segíts kitartani e véget nem érő tanórán, ahol a meg-nem-értés alázatára tanítanak.
Ez volna? Ilyen hát a halál árnyékának völgye?
Ez lett abból, hogy "Vezess minket utunkon!" -?!
Ez, ennyi.
Segíts fölérni ésszel, hogy ésszel föl nem érhetem.
(...kivül-belől
menekülő élő elől...)
...Dicsértessék,
dicsértessék a Neved!
Vezess minket utainkon.
-Requiem-
...csak tántoroghatok védtelenül alakjával alakomban szemkékjével szemkékemben egy túlélő szoba szégyenében rossz rózsák közt tudván hogy így halok meg én is nélküle hogy nincs család nincs szerkezete a múltnak hogy élni és meghalni most már egyedül kell.
-In memoriam dr.KSzÉ-
(Fekszik a vérsárban.
Már-már teljesen fehér.)
-Mondja uram, komoly? (Néz rá közömbösen.)
-Dehogy, szóra sem érdemes, csak a bordám. (Mosolyog.)
-Aham. Akkor ugye szívenszúrhatom? (Néz rá közömbösen.)
-Hát persze. (Mosolyog.)
(A nő szívenszúrja.)
(ui.: Jól megforgatni!)
Vége.
(Gy.T., J.A. és Ö.I. után, - kötötten)
"és botorkáltam fel a lépcsőn.
VálaszTörlésHogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,nyári hajnal, kilencszázhatvanegy."