tegnap éjszaka a kipihentek unalmával azt gondoltam bretont olvasni jó lesz.
Ki vagyok? Ez egyszer akár a közmondásra is hivatkozhatom: valóban, miért is ne derülhetne ki rólam minden abból, hogy "ki a barátom"? Sokkal többet mond, mint amennyit jelent, lényemet még életében egy fantomtárs kétes valóságához köti, és nyilvánvalóan arra utal, amit ki kell oltanom magamban, hogy az legyek, aki vagyok...
nem megfelelő idegállapotban kezdtem hozzá bretonhoz, mert annyira ideges lettem tőle, hogy bretont eldobtam és bretonnal átitatva egy oldal után lefeküdtem. óistenem lehet regénycsömöröm van... átokinvokáció!
- nagyapa! mesélsz még az egyetemről? olyan izgi mikor arról beszélsz, tök jó, hogy a művésznő az évfolyamtársad volt. ez... ez nagyszerű! igaz, már ő is elmúlt hatvan, de még mindig olyan gyönyörű! én is olyan akarok lenni, mint ő!
VálaszTörlés- Eszterkém, csillagom! arra még ráérsz. - mosolyog az öreg a bajusza alól. alig látszik ki a mosoly, de mindenki tudja, hogy ott van. - legalább a húgod előtt ne csináld, hogy máris hatvanöt akarsz lenni! előbb legyen csak meg a tizenöt.
- jajj nagyapa, csak meg se haragudj, de pont olyan bolond vagy, amilyen lenni szoktál; persze, hogy nem a korában akarok a művésznőre hasonlítani! - bazsalyog vissza a kis cserfes - na most mi lesz, mesélsz akkor az egyetemről, vagy kéreted magad még egy deci bikavérig?
- ne pimaszkodj, te lány! na ebben a szemtelenségedben pont olyan vagy, mint anyád. sőt! akár a művésznő! ha már ezt akartad. - csipkedi tovább az öreg a lánykát, majd elhallgat, nagy levegőt véve mélyen belesüpped a karosszék háttámlájába, és elnéz a plafon felé.
- hozom... - kapcsol a lányka és durcás mosollyal indul a nyárikonyha felé.
Csilla tízéves forma. eleddig egész szépen elnézegetett egy verseskötet szétterített szoknyácskával a földön ülve. el is mélyedt az olvasásban, s csak arra eszmél, hogy a nővére kislisszan a szobából. kérdőn néz a nagyapjára, de mielőtt egy hangot is kiejtene a száján, tehát még "a beszéd előtt" jelzi egyetlen cinikus pillantással, hogy érti ami történt.
- nagyapa! ha majd én is borozni fogok, mint te, én is a bikavért fogom szeretni?
- hát, csillagom, a művésznőmániátokból kiindulva, midegy lesz, csak vörös legyen.
Eszter máris visszaér, vigyáz, ki ne loccsantsa a zsarolótárgyat. egy szó nélkül folyik le minden, eszter odaadja a kelyhet az öregnek, aki hálásan, de azért pimaszul, a győztesek titkolt büszkeségével, sandán pillant az unokájára. ezután eszter leül a húga mellé, aki viszont rögtön távozni kényszerül. semmi baj nincs, egyszerűen csak megjelent az öccse és a szoknyájánál fogva rángatta ki. a kissrrácba mindig ördög bújik, ha a nagyapjához jönnek, mert a kertben egy igazi libikóka van! ott pedig csak Csillára lehet számítani. de rá sötétedésig..
így maradnak kettesben: Eszter és a nagyapja. mivel pedig az öreg a pillanat töredéke alatt bevizsgálta, hogy kellő hőmérsékletű-e a fejadag, a lány mostmár teljes joggal várja az egyetemi sztorikat. nagyapán a sor. de mégsem, érezni lehetett már valami szorongásfélét a lányon, hirtelen ki is böki.
- nagyapa, engem megcsókoltak.
- hm, hm, - és kibuggyan egy kis nedü a bajusz alatt - ne, csak meg tudsz lepni, te lány te. Bár ezen nem csodálkozom, amíg meg nem születtél, azt hittem anyádnál szebb lányt nem teremthet a Jósten. - elkondolkodik az öreg, majd folytatja, - na, 'szt ilyen bókot mondott-e legalább az a fiú? mer ugye1 fiú volt?
- jajj, nagyapa, ne csináld már! mosolyog és pirul a "nagy"lány.
- na jó-jó, tudom én, mert az én vérem vagy, de azért gondoltam, biztos, ami biztos. És kicsod...
- nagyapa! hogy bírtál meg te annyi lánnyal az egyetemen? - vág közbe a lány tüzes-hirtelen, csak ne róla beszéljenek, úgy látszik erre mégsincs egyelőre elkészülve - már mondtad, hogy nálatok rengeteg lány volt. ahogy még most is viseled magad a mamával, biztos nagy gavallér lehettél!
az öreg elmereng egy kicsit. rövid csend. amíg felgyülemlik a múlt. akár egy gyűrődő, nemes, vastag szőnyeg. nehezen indul meg, súlya van. ráadásul a bikavér is most jelenti magát a tarkó tájékán.
- tudod, tudod, csillagom, tisztán emlékszem, hogy végzős koromban arra gondoltam, milyen büszkén fogom majd újságolni az én nagy győzelmemet egykor az unokáimnak, ha ki kell őket okítani szerelemből. el akartam mondani, hogy megannyi múzsával körülvéve, soha, de soha nem ártottam, öt év alatt sem ártottam egyetlen lánynak sem az egyetemen.
- nahát nagyapa, azért téged ismerve ez elég nagy teljesítmény.
----folytköv
na! egy ember élete 2? várjuk a folytatást:)
VálaszTörlés---folyt
VálaszTörlés- csillagom, azt eddig is tudtam, hogy megörökölted az anyád száját, nem is tudom, mi a jobb, ha beszédre használod vagy esetleg...
beszédes pillantások.
- na komolyan nagyapus. érdekesek lehetnek ezek az egyetemi nőügyeid. miért nem "csajoztál", és miért nem mondtad ezt eddig soha.
- hát... mert úgy tűnik most kezdesz "nagy"lány lenni.
- nagyapus! de öt évig? komolyan?
- na jó... majdnem öt.
Az öreg sóhajt, érzi, ezt már nem ússza meg magyarázkodás nélkül. Eszter is vérszemet kap, olyat pillant nagyapjára, úgy, hogy húzná ki a szöget vele a zsákból.
- úgy három hónappal a diplomám előtt történt. végül is hogy, hogy nem, megcsókoltam valakit.
- valakit? ködösítesz nagyapa! de azért ugye lány volt?
- hát csillagom, eszem azt a pimasz fajtádat, amit te ezzel a csavaros eszeddel a következő években le fogsz művelni a férfinéppel, azt úgy hívják, mészárlás.
- ködösítesz nagyapa! na! ki volt az a lány?
- aham... ha már itt tartunk csillagom, neked ki is volt az a fiú ?
előny a nagyapánál, most Eszter pirul módszeresen.
- te kis fitos, ha ilyen szégyellős, pirulós arcokat mutatsz, nem is csodálom ha a fiúk belédszerelmesednek.
- oh, nagyapa, hagyjuk már...- felcsillan a szeme - ki volt az a lány?
- tudod, nem is az a lényeg, hogy ki volt. a helyes kérdés talán az, miért?
- na és miért?
- hát italoztunk. és...
- na állj nagyapa! - vág közbe elevenen a lány - el se kezdd! ahogy mesélted, jóval többet italoztál te akkoriban, mégsem lett soha az a vége, hogy megcsókolj valakit.
- eszem azt a szemfüles fajtádat, a Jósten óvja a fiúkat, akik az utadba kerülnek.
- nagyapa! elég! miért?
mély lélegzetvétel után, s egy szusszanásnyi szünettel fog az öreg a mindig visszatérő kérdés megválaszoláshoz. ha tudna se akarna elmenekülni az unokák kínos kérdései elől.
- sok, a Jósten se tudja mennyi apró oka van annak, hogy az akkor úgy történt. nem azért nem adom meg a választ, mert tizenöt évesen nem értenéd meg, csak egyszerűen azért, mert válasz nincsen. hiába próbálom, az embert nem tudom szavakká alakítani.
és az öreg kicsit tényleg elszomorodik. Eszter is érzi, hogy meg kell vigasztalnia a nagyapját.
- azt hiszem, értem. - pattan fel a lány, és simogatja meg hátulról a nagyapját. ekkor azonban észreveszi, hogy a pohár, amit a nagyapja szorongat, bizony már üres.
- na, nagyapi, ha megmondod, hogy ki volt, kisétálok még egyszer a nyáriba.
- na ezzel nem lesz baj. fene a fajtádat, zsarolni azt tudtok. - mély lélegzet. - jó, ha megmondod, hogy ki volt az a fiú, akkor nem mondom meg anyádnak, hogy volt!
- nagyapa, a bikavér jó lesz? - nyúl a lány a pohár után, s biccentésre már rohan is el vele a nyáriba.
rendesen, ahogyan az egy tizenöt éves lányhoz illik, mint a szellő, már vissza is tér.
- na miden estre az eszed az vág, azt látom. csavaros, mint a nagyanyádnak, máig nem találom azt a tarpait, amit a múltkor hoztak apádék. Hová is tehette az agyafúrt...
- látod?! látod nagyapa, még okos is! megint te is csak nekünk, Csillának meg nem adsz most is igazat, hogy úgy odavagyunk a művésznőért!
még!még!
VálaszTörlés