üvölti presser a fülembe. naná, hogy hagyom. sőt, elmegyek, elmegyek, messze megyek, kék asszony elvitte a szívemet. nánáná nánáná óóóóó más csak egy dal.
nekem kék asszony a színház. ez volt ma. szegény lányokat agyongyötörtem. fél kilenctől ötig. két rövid evős szünettel. de azt is csak azért, mert eszembe jutott, hogy másoknak azért fontos a táplálkozás. bár én sosem értettem, ha valaki dolgozik, pláne próbál, hogy jut eszébe olyan profán dolog, hogy éhes vagy pisilni kell??
szép volt az előadás. aranyoska. e. döbbenten állapította meg, jé ezek nem színészek.
júlia és a fannis stáb után szokatlan. keresem magam, mint a nagykabátban. tavaly ilyenkor még nem volt nagy. ennem kéne. csak úgy. profán evés. semmi szakralitás.
FÉRFITŰZ
VálaszTörlés(avagy,inkábbázzál meg!)
mérnem tart ki a söradta ihlet amíg hazatérek?
(rácáfoljál!)
megannyi gondolat önti el az agyamat...
ezeket gyűjtőnéven is lehet nevezni, így hangzik:
sör.
(olyan akarok lenni, mint az apám, aki csak
egyszer röhög, de azt is a saját poénján.)
zöldfa utca. sohasem írtam még ezt le. ide.
de ma utóljára volam ott e.-vel.
(hosszú ó?!?)
"ez az utolsó cigim" - mondja, és hosszú idő után újra nemmagamon hatódok meg.
mert elhiszi.
mert elhiszem neki.
szóval mégis magamon hatódok meg.
(apámvigyor. hosszú, terebélyes. magányos.)
hemzsegjen további felelőtlen e.-mondásoktól a szöveg; "növelni kéne az önérzeted!"
persz - gondolom -, magyarázd ezt néhai KSzÉ-nek,ő az én demiürginám, amit mond(ott), szavának teremtő ereje által az leszek.
(korrekt.: lettem)
"önző karrierista, akinek sohasem lesz családja."
(önérzetből csakacsakazértis: pont azért lesz családom, mert önző vagyok)
vissza a narratívához; ér annyit az én 6 deci söröm, mint e. egy deci bora?
nem tudom, de hazáig csak kitart...
"ez az utolsó két szál cigim" - mondja, és mire visszaérek a sörrel, rágyújt egy harmadikra.
meghatódásaink.
én mindig elteszem mindenki gyújtóját - vallom be.
"az enyémet nem fogod."
és persze megint csak rólam van szó, az önző karrierista elképzelt(!) sikereiről.
nem baj, addig jó, amíg e - pont nélkül -
blog tanúságai szerint e. - ponttal - elhiszi, hogy tényleg nem számít nekem. (néhai KSzÉ, demiürginám szavának (!) megfelelően most is önző vagyok. nem lehetek más, mint aminek ő kimondott! hát róla nyerem az identitásomat! hát róla..., ...tőle VAGYOK!)
narr.:
megyünk haza. kilépünk a most felszentelt sörözőből, "ide még jövünk!", és azt mondja, " "ez az utolsó sétánk a zöldfán". kedves e.! már megbocsáss, de "ez eleve paradoxon".
hogy megyünk még abba a sörözőbe, ha nem lépünk többet a zöldfára?! (ja igen, repülni fogunk..)
a kettővel utolsó előtti cigi tüze akkora, hogy majdnem szemöldököt perzsel. erre visszaveszem, normalizálom, és a szavam teremtő ereje által életre hívom (-jé, ilyet én is tudok!) : FÉRFITŰZ.
hogy tegyem ezt megfoghatóvá, képletessé?
let's find a találó hasonlat: olyan ez, mint...
olyan ez, mint a nyárialma...
nem csattan szét, nem érett meg, savanyú, de azért eszik a nők.
ilyen a férfitűz.
hazafelé előmászik az elöntött agyamból egy újabb megírandó könyv címe. (-sose írtam könyvet.-) ; epilíma.
ha nem is összművészet, de legalább összirodalom. epika-líra-dráma.
amolyan mozaikszó. benne van az összes.
a narratíva,
a szerelem, a hiánya által, azáltal, hogy nincsen,
és a dráma; azáltal, hogy létezik.
mert életrehívtam.
ahogy megneveztem: epilíma.
én.
ki is.
-
--
búcsúzás. végső dialógus.
"jó volt a vége"
reflexből válaszolom: jól kezdődött.
és mostantól, azáltal, hogy itt kimondom, nevet adok neki, már létezni fog, mert e. is tudni fogja;
a ki is(?), a rejtelmes, az ismeretlen én nem más, mint aki leteszi e.-t és onnan elindul haza.
az vagyok.
aki e.-től hazajön.
folyamatbam levés, aki jövök hazafelé.
egy "véggel".
egy kezdettel.
(elég patetikusak ezek a kategorikusan rövid majdnem-ismétlések? és elég szánalmas vagyok, hogy most ez érdekel?)
és ekkor, ezelőtt, ezenközben, ezután, soha-mindig Karinthy:
"... - a gyermek akkor született, nem is akkor: attól, hogy megneveztem. A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezáltal lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti."
hallom, ahogy kint nyugodtan esik.
ebben áztunk el hazafelé. (ebben is áztam el..)
van még két cigim.
kimegyek rágyújtani.
(hát ez a gyújtó meg honn...??)
e.!
Aki soha többet nem gyújt rá, az mért nem hagyja, hogy elrakjam a gyújtóját?!
(apámvigyor. hosszú, terebélyes.
csak nem magányos.)
szépet írtál:) (fel ne tedd a kérdést, h. mi a szép? majd sok nyelvfillozofikus wittgenstein után pl. megmondom.)
VálaszTörlésGAZ, GALÁD, ÖNZŐ Névtelen! VISSZA A GYÚJTÓMMAL!!!
Mondok eleve paradoxonokat (lehet én meg ettől létezem..), de felelőtlenségeket nem beszélek. Mert nem is azt mondtam, hogy az önérzetedet kéne növelni. (ments isten!) hanem az önbecsülésedet, és emlékszem jól /talán te is:)/ mire vonatkoztattam. egyébként most hogy mondom, jut eszembe, h. ez is a férfitűzzel van összefüggésben. (mi nem?) nyárialma? hát nem bánom. a végén még kiderül, hogy a nők is. sőt az egész világ nyárialma:) férfitűz, hát persze. én spec ettől létezem, ezen a helyen, ahová ma talán betörtek, csak nemtudommi van, undorodom. hogy megyünk a zöldfa utcába? persze, h. repülünk. HOZD VISSZA A GYÚJTÓMAT!!!:)