"Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,
nyári hajnal, kilencszázhatvanegy."
emlékeztem az első sorra, hogy szokványos nyári éjszakának indult.
VálaszTörlésmeg a végére.
a közepét mélyen elrejtettem, és felejteni akartam. de nem ment, mert...
...éjjel petrivel álmodtam. egy csíkos atlétában ült az ágyamban, újságot olvasott és símogatta a hasamat. le akartam fényképezni. nem hagyta magát. és mondogatta, hogy nem a test... nem hittem neki.
VálaszTörlés