RETROSPEKT

Huszonhárom éves koromban
Tarkóig tapostam mocsokban.
Ki kérdte, a szívem ép-e még,
Nem szerette csak a szép felét.

S állok most szilánkos, nagy csöndben,
Vért tajtékzik a fa mögöttem,
Földre zuhan a férges alma,
"És Ahhoz kinek lesz hatalma...?"