csütörtök, július 09, 2009


Tisztelt Olvasó!
Ez a kép zárja a Vér Napokat.
Senkit nem érdekelt a rejtvény, vagy nem tudom, de a lényeg az, hogy az összes általam feltöltött vér-képben van valami közös. Olyan egyszerű, hogy fátólazerdőtös.
MOST lövöm agyon a poént.
Nekem legalábbis poén, de amúgy kinek hogy.
Tehát:
egyetlen képen sincs valami.
Nincs vér.
Van piros festék, van piros ital, van piros színű Freud-árnyék, van valami vérre hajazó, de az sohasem vér. (e. egyszer el is kapta..)
Legalábbis az átlagembernek nem az. Nekem az. Ha az én szememmel nézitek.
És ti? Ti átlagemberek vagytok? Nektek az vér?
Nyilván nem poénból, nem időtöltésből nyomtam a vért, hanem azért, mert az valamit jelent.
Nekem a bűnt.
Nem akármilyet, nem a másét, hanem az enyémet. Nektek meg jelentse a tiéteket.
Tessék végignézni újból, ilyen szemmel a képeket. Hogy mi lehet azokon a bűn.
És nem mártíromságból, nem magamutogatásból, nem kirakatiságból mutattam meg ezeket, hanem a közösségépítéstől vezérelve azért, hogy megértsem, hogy megértsük a bűn természetét.
És a lényeg most jön.
Meg kell ismernünk a bűn természetét.
Különben sohasem ismernénk meg a Megbocsájtást.

2 megjegyzés:

  1. átlagember vagyok, nekem az vér. csak hát mi a vér??? bűn, freudárnyék, belőlemfolyó, élet és halál és szeretés. meg kifolyó másik. elvérz... elengedés.
    meg nekem még valami nagyon ősi is. a rítus része...
    meg majd a zöldfa utcában a többit...:)

    VálaszTörlés
  2. az "átlagembert" amúgy nyilván nem kopromittálás céljából írtam. :-)
    Zöldfa utca?! - elég beltejres... ez amolyan célzott üzenet, a népek honnan tudnák, mi az?
    persze én tudom...
    ..."szim-bó-le-um".

    más. :

    bejött egy gondolat. (amúgy a gondolatok hogyan? azokat mi hozzuk, vagy csak, csak jönnek? ez a "gondolatban vétkezni" problémája. ha végiggondolod hogyan ne vétkezz, akkor máris vétkeztél... Nem...?
    vagy azt hiszem... belegabalyodottam.)
    szóval bejött egy gondolat. Íme: (néha amúgy oly retorikusan tudom tálalni a dolgokat - "Íme!" -, mint aki tényleg hisz benne, hogy ez érdekel népeket.)
    Íme:
    "Engedjétek hozzám -
    a szavakat."
    a, a szavak olyanok, hogy nem akarnak hozzám jönni. nem, egyszerűen nem tudom szavakká formálni az embert.
    b, a gondolatok meg olyanok, mint a gyermekek. naivak, ártatlanok, őszintén jönnek és nehéz lerázni őket...

    VálaszTörlés

szerintem meg így: