az élőknek uram, adj örök nyugodalmat!
falépcső, drótkorlát, alattam sebes folyó.
lovak pergő patkója szívem vélt helyén.
szennyes ruha a kezemben.
az első lépések öröme.
és vissza kell fordulnom.
elengedni a mintha-volnát, a mintha volna mégis-t.
a halottaknak nem fáj semmi, nem éreznek, nem gondolnak.
csak nyugodni nem tudnak, felzaklatják őket a hídon haladók.
"A kertre kell, a kertre mindig,
Emlékezni. Vagy inkább
a mintha-most-is, mintha-volna mellől
eltörölni a minthát.
Tulajdonképpen azt hihetné az ember,
hogy a múlt lecseng. De nem,
eltűnik, aztán visszatér,
a földet megkerülve visszatér,
akár az évszakok, melyek
hol maggá tömörülnek, hol kinőnek,
pontatlan útjain a téridőnek
statisztikai átlagban újranőnek,
pontatlan törvények szerint." NNÁ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: