hősöm tere

ebben a történetben apám lesz a főhős. és az ő teréről fogok írni.
nevezzük néven a néven nevezhetőt, mégiscsak valóságteremtés címen úsznak egymás mellé a betűim. az én betűim, az én szavaim, az én apáim.
neve andriskó. menjünk vissza időben. 1970.
a tere neve: győr. czuczor gergely bencés gimnázium. és a tere neve még: lélek.
kies helyek. a kisfiú, az apám, andriskó tizenöt éves, amikor az ő anyja, elviszi a térbe, amely onnantól billogot éget a kisfiú, apám, andriskó lelkecskéjébe, a másik terecskébe.
a papok mondogatják, hogy jó helye lesz itt, marosiné ne tessék sírni, andrásnak, mert mégsem kisfiú már, nem andriskó, de az apám.
így is lett.
augusztus 30. a kisfiú, andriskó, az apám, a harmadik emeleti dormitóriumban kapott helyet, harminckilenc szobatársa volt, nem volt magányos, de félt és sírt és a fejét a harmadik emeleti dormitórium forró és fájdalomszagú ablaküvegéhez nyomta és nem szólt, nem jajgatott, potyogtak a könnyei, némán nézett egy távolodó szép arcú nő után és kiszakadt belőle az asszony.
szeptember 2. a kisfiú, andriskó, az apám, második a tornasorban. még növésben van, nyurga, szikár fiú, vannak látható izmai a karján. olyan, mint egy tojás, és tudja mozgatni. és azon nevetnek a lányok. a tornatanár ökölvívó. 2méter 10 cm. 140kg színbecsület. az egyetlen civil a bencés gimnáziumban. végignéz a zöldfülű elsősökön. megakad a szeme apámon, andriskón, a kisfiún, odalép hozzá. barátian balkézből belevág a mellkasába, üdvözlésképpen. az én andriskóm, apám, a kisfiú megszédül, elesik, megindul a forró könnye, taknya nyála könnye és keserűsége szakad egybe. feláll. kihúzza magát. és nem andriskó többé. az én apám, a kisfiú.
április: az én apám, andriskó, a kisfiú a kosárcsapat jegyzője lett. és az én apám mindig csalt. a benczés csapat a legjobbak között kosarazott, és apám meghozta azt az egy-két hiányzó szerencsét. apám becsületből csalt.
június: a kisfiú, andriskó, az apám nyári vakációra utazott haza. ajándékot vett a szüleinek. a világ italaiból egy-egy féldeci díszdobozban. a győr-vásárosnamény út alatt apám a fiúkkal mindent megivott. majd vízzel töltötte fel az üvegeket és forró szeretettel átadta drága szüleinek. azok sírtak a meghatódottságtól. és tizennégy évig nem vették észre, hogy víz van az üvegekben.
az én apám, andriskó, a kisfiú, azon a nyáron boldog volt és tréfát eszelt ki.
az ő bátyja papneveldébe járt. a kispapok egerből zarándokoltak máriapócsra. apámék bergsurányból máriapócsra. három napos zarándoklaton imádkoztak az üdvösségért és földi boldogulásért. a kútnál mosdottak. nagymamám hónapok óta nem látta pap fiát. nagymamámon nem volt szemüveg. apám belebújt a reverendába és messziről, elhaló hangon kiabálva futott nagyanyám felé. nagyanyám zokogni kezdett "édes fiam, drága jó fiam, csakhogy látlak, én édes szép fiam" apám, andriskó, a kisfiú odaért, fuldoklott a nevetéstől, nagyanyámnak benn akadt a levegő, nyakon ragadta a fiát és azt kiabálva hogy szégyentelen, elvisz az ördög, anyai életében utoljára nyakon ragadta a kisfiút, andriskót, az apámat, és verni kezdte, de a kisfiú megugrott, fügét mutatott az anyjának, "kapjon el ha tud, nem visz el az ördög", elszaladt. nagyanyám káromkodott egy isteneset majd beállt a sorba, hogy értetkőzzék szűz máriával.
még három év győrben: apám, andriskó, a kisfiú annyit csalt, amennyit csak tudott. megbukott latinból és fizikából. tagja volt a színkörnek. kitapasztalták, hogy ha az embernek jó szögben ütik meg a tarkóját, azonnal összeesik.
megtette.
az én apám, andriskó, a kisfiú majdnem megölte egy társát. tréfából.
senki sem beszélt erről. de az én apám, andriskó, a kisfiú, akkor éjjel ágyba vizelt. nem volt már kisfiú.
az én apám, andriskó kórustag volt és a misék alatt pajzán dalbetétekkel szórakoztatta a társait fingó angyalokról, férfierejével nem bíró jézusról, és buja máriáról költött dalokat. az én apám a kisfiú andriskó nagypénteken énekelte a passiót, "és a kakas harmadszor is megszólalt kukurikú". és az én kisfiú apám andriskó önfeledten rázta magát a tánciskolában és évek múlva is bencés öntudattal énekelt annuska szőrös lába közéről.
az én apámnak, andriskónak, beteg a lelke. az én apám vigasztalhatatlan.
az én apám, andriskó szerint, az első három bencés évben nagyon gyakran sírt, volt hogy meg sem száradt a zsebkendője. az én apám, a kisfiú, bandi. az én apám érzelmi csökevény. az én apámnak megkérgesedett a lelke. de ha bárki egy fél szóval is bántani meri a bencések világát, az én apám, andriskó, a kisfiú, ma, ötvenöt évesen, száraz kézzel megöli. ebben biztos vagyok.
az én apám a világ legjobb embere.