Hideg verejték az ébredés.
"Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat"
Ez lenne a 36 fokos láz??? Felülök az ágyon, kapaszkodót keres az emlékezet, a szülői ház szaga, a csendélet a falon, anyám esztétikai érzékenysége, hogy a műalkotás és a szocreál megférnek egymás mellett, lábam botladozó öregként keresi az ágy melletti házipapucsot, s a csendből szól valaki.
- Álmodtál?
- Egy idegen városban kirándultam. Zaklatott vagyok a vihar miatt. Épületeket néztem és egy férfi festményekről mesélt, miközben énekelt a hajtincseimnek.
- Szerelmes vagy belé.
- Honnan veszed ezt? Egy fantomalak...
- Neked az hiányzik, hogy valaki énekeljen a hajtincseidnek.
- Ki vagy te?
- Mit gondolsz, ki vagyok?
- Mivel szakállad van és szomorúan beszélsz, szerintem te vagy Jeremiás.
- Lám, lám, Gadamer csapdába húzott téged is - mosolyog a férfi, megigazítja pizsamáját és tovább gondolkozik. - Miért nem tudod leválasztani a megértendő dolgokat az előfeltevéseidről???
nem tudom kivel találkoztam éjjel. mindenesetre ma lázas vagyok, törődöm a hermeneutikával és a hermeneutika által, jeremiás siralmait imádkozom, és bizonyos vagyok abban, hogy éjjel az isten virrasztott velem pizsamában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: