lelkigyakorlat vs. csoportterápia folyt.

Érdekes. Miért ellenzik az emberek a mindenféle személyiségfejlesztő tréningeket? Keresztapám ma kifejtette, h. mennyire nem köllene összemosni a kettőt (ez eddig ok), és tovább szőve gondolatainak szövetét, azt is elmondta, mennyire nincs helye az egyházban a Gordon-módszernek, nem érti miért foglalkoznak a papok pszichológiával? stb. Tűrtőztettem magam, jókislányos visszafogottsággal mosolyogtam, de nem valós.
A szomorú ebben az, h. rengeteg pap gondolkodik ugyanígy, sőt rengeteg férfi és nő, egyháziak és világiak egyaránt. Félelemből vagy lustaságból, közönyből? Tudom, h. nem kellemes dolog a mélyben turkálni, pláne ha beazonosíthatatlan anyagra bukkanunk, ami mindannyiunkból a pöcegödör szerves tartalmának képzetét hívja elő, de mégis... Nem vagyunk-e elsősorban önmagunkért felelősek? Én legalábbis úgy képzelem, annak idején majd, odaát, az elsők között szembesítenek ezzel a kérdéssel.