Napok óta rágom magam azon, hogy miért ezt és így? miért nem mást és nyilván máshogy? de hogy? és mikor? és miért nem tegnap? jajongok, hogy szétesnek a napjaim, szenvedek, hogy nem vagyok jó vezető. közben pedig látványosan úszik el előttem a jelenpillanatfeladata.
Rágódom a szakdolgozaton, leginkább azon, hogy be tudom-e fejezni márciusig. Már a szótól is rossz, meg is beszéltük Dettivel és Verocskával, hogy a ránk következő időkben úgy fogjuk emlegetni: "tudod mi". Próbálom megértetni a szüleimmel, h. semmi nincs abból, ha kések, szeptemberben lazán lehet államvizsgázni, de "az úgy nem lesz jó", azért próbáljam, meg a januári diplomaosztó mégsem olyan igazi, mint a júniusi, és hát azt meg felejtsem el, h. nem lesz ceremónia, hanem átveszem a tanulmányi osztályon. Agyrém. Bár ha mégis így lenne, az igencsak megdobná a sikeres kimenetelű bátorságjátékaim százalékmutatóját:)
Gergővel előszülinapi levélváltottunk, azt hiszem örült neki:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: