pár másodperc után öblös férfihangokból felismertem egy zenekart. örömömet árnyalhatta volna, h. mindez egy könyvtárban történt, épp csak behallatszott a muzsikaszó, mindenki utálta, h. nincs csendes áhítat, én pedig csakazértis félhangosan zümmögtem, h. iszom a bort ölelem a babámat, azt a kutya mindenit a világnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: