péntek, január 23, 2009

némafilm

menekülök előlem. jajjaj. ha nincs idegösszeroppanás, mint olyan, akkor nekem mim van??? fél fogam kiesett, sétám közben állattetemeket kerülök ki, pedig a belvárosban lakom. úgy látszik igaz, h. szegényembertmégazágis. mániákusan tervezgetem a jövőmet, pedig deletet nyomtak a múltamra, a jelen meg annyira snassz. amint kimondom múlttá válik. edit úrleány, itt vannak a határai, ettől tovább lehetetlen, súgja fülembe viccet színlelve m. tanár úr, aki tegnap bak és gól helyett poent lőtt: a némafilm addig élte fénykorát, míg valaki ki nem nyitotta a száját. én még mondanám, h. tanár úr kérem én készültem, irodalmi jártasságomat bízonyítandó tátogom, h. ez? ez nem gyökjel, tanár úr kérem, ez egy kettes, csak amikor kezdtem írni nem jól fogott a tollam, de nézze meg tanár úr kérem, ez kettes, csak a hulláma elúszott, nem elúszott, öööö felszaladt. kit keresett? hááát az most nem jut eszembe. biztosan mellékszereplő, mert én készültem tanár úr, ez nem gyökjel...

3 megjegyzés:

  1. Amíg teljesen gyerek voltam, sosem értettem, hogy az a szép, nekem csak "elmúlós" nevű bácsi, az a Füst, mit is ért azalatt, hogy kihajolni a semmi ablakán. (Vagy nem is ő volt..?)
    De - nem tehetek róla, ne bántsatok érte -, meg kellett nőnöm, és így, sőt éppen ezért, már értem.
    Kihajolni a semmi ablakán olyan, mint behajolni a semmi ablakán.
    Jobb lett volna nem megérteni.

    VálaszTörlés
  2. és ha már az ember ki-behajolt, mit lát???

    VálaszTörlés
  3. a semmi ablakán
    behajolni
    olyan lehet, mint
    ülni
    a semmi ágán

    s csendesen vacogva
    (talán) kacagni
    a semmin

    VálaszTörlés

szerintem meg így: