verőfény, kábulat. sétálok a fényben. tegnap sírva alszom el. merengek a kényszereimen, a miértcsinálodhanemakarodokon. felszínes válaszok, legfőbb indokom a szégyen elkerülése meg mert megígértem. de már minden múlt. átkozott múlt idő.
szigorlatok és határidős munkák torlaszolják el utamat. sírok és félek, de krisztina megnyugtat, ez természetes.
Editkém, nyugi. Kitartás! Már nincs sok hátra;)
VálaszTörlésTéglafal aljába begörnyedt ordító női árnyék
VálaszTörlésszáraz hideg falak
ami kis nedvesség nem víz
hanem vörös és sárga
bejön a levegővel a kőpor a tüdőbe
még meddig
térdepel cseréptöredéken
vajúdik szögesdróton
szája üvegszilánkkal
f
e
sz
e
s
ne mozdulj ne rezzenj
ne szusszanj kicsi szívem
eloltanak elfojtanak
hervasztanak
fűrészfogaikkal da-
rabokra metélnek
az ismert céltalan
semmik
rácsok nem állják útját
rácsok feldarabolják az utolsó sikolyt.
vállalva ezt az áldatlan mozdulatlanságot némaságában áldotta őt, a szavakkal bánni tudót. belsejében őrölt a fűrészfogú fogaskerék, bánatőrlő malom, s a dolgát gépiesen teljesítő kegyetlen Molnár sikolyokból sütött lágy kenyérrel etette. szeme elé izzó rácsokat varázsolt az éjszaka, s a női árnyék a téglafal aljába görnyedve elaludt.
VálaszTörlés