az a bajom az idővel, h. a múlt törlődött, a jelen viszont elfordul tőlem. dezső kedves írt már erről a jelenbeli szemmeresztgetésről, majd semmilátásról. én is valahogy így. a jelenben tények vannak és idegenek. de én hol??? hol leledzem? az emberélet útjának harmadán? ma megint nagyon jó lenne hinni, h. a végén. tegnap nekiveselkedtem a szüvemben feszülő ellenerőnek és kimondtam, itt kéne hagyni a zöldfa utcát. de nem, még nem. könnyezik bennem a remény. siratja önmagát.
ha élnél, most haragudnál. sértene valami soha be nem vallott szégyen, a szerelmem nem ismeri a történelmet, letagadja, elmismásolja a tényeket. pedig azok tények. ilyenkor a férfi hosszasan nézett egy pontot. maga elé meredt. majd a tudatlan tagadóra nézett, (beszippant a hidegkék) és nevetett, na azért valahogy túléljük. maga mellé ültetett(apám), combomat a sajátjára tette(szeretőm), és beszélni kezdett tényekről, okokozat, összefügg, érted? (mesterem) ez logikus, szerelmem, a történelmet nem ismerni, az kicseszés magaddal, és tudod miért? mert előbb-utóbb veled csesznek majd ki, éppen ebből kifolyólag. stimmt? szipogok, bólintok. ne sírj, megtanulod. még akkor is ha neked művészkedni van kedved. okos művész olyan nincs? elbizonytalanodom. de, biztos, feleségül veszel? (mindenem) edit, nem értettél meg semmit!!! figyelsz?
figyelnék... de ez feltételes mód. ha élnél. (SEMMIM)
Kapaszkodunk, kapaszkodunk, de mibe és minek?! Mi lenne, ha rájönnénk végre hogy nincs állandó csak a változás van - még ha félelmetes is - és megpróbálnánk meglátni, sőt talán szeretni is a bizonytalanságot, hogy lebeghetünk, hogy pillanat van és nincs kő (mert csak mi tesszük azzá, a masszát, az örökké forgót).
VálaszTörlés"A művész nem másol, de nem is talál fel, egyszerűen újraformáz. MERT AZ ÚJ NEM LÉTEZIK, DE A VAN ÚJRASZŐHETŐ. Az új tehát nem vanhat, csak lehet, de nem a leszből, a vanból."
Sokféle vagyok és honnan tudjam melyik? Kell tudnom?...
ez az, ez az. erre vágyom. masszátnemkővétenni - újraformázni a van-t.
VálaszTörlésköszönöm:)