folyóiratok közt barangolok elhitetem magammal hogy na kérem ez most itt az alkotás időszaka. firkálok egy patológusról, vádmegtestesülés, beleolvasok a januári jelenkorba, gerevich andrásról megvilágosodni volna jó, kiőésmitakar, miért szép kérdezem ágneskével, a sor: simogatom a hasam, simogatom a farkam ugyanőtőle másutt: kezemben a farkam. és valami a tükörről, hogy nem nézek bele. mögöttes érzések haloványan lelkembe játszanak, de nyelvileg ez is valami? értem én sikk ez, de akkor miért sikoltozik bennem az esztétikai érzékenység jaj a kés a torkomnál kegyelem ne tovább. pedig prűd sem vagyok, petrinél kifejezetten boldogít a nagy büdös obszcén valóság.
júliának tett ígéreteim jelzője: hanyag. beckettet olvasni: jó, mint anyám bablevese.
de ki lehet x???
x csak egy blogolvasó, pontosabban csak egy bizonyos blogot olvasó, aki kíváncsi, s néha ideges az itt leírtaktól, de azért rendszeresen visszatér, hogy tudja mi történik veled.
VálaszTörléshát okosabb nem lettem, felcsaphatnék ms. murple-nek, de inkább csak örülök neked kedves x.
VálaszTörléskíváncsi mindenesetre továbbra is vagyok...