hétfő, február 02, 2009

never more

könnyezett a kegykép, s te pár száz kilométerrel odébb utazni készülődtél.

zsibbadt lüktetés, a szerelmes kérésben, fogadj öledbe, tagadni felesleges, rémet álmodik a tárgy, szunnyad az ölő. szerelemféltés? magadtól féltettél? méltóságon aluli volt - akárhogy is próbálod szépíteni. szenvedély és téboly közt kisebzett aranyfonálon függ a kés. a penge véres, s nemirgalmaz (óh irgalom atyja! késő. irgalom! s a válaszod never more)

erő van bennem. amíg tartom a gyeplőt. s azután?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

szerintem meg így: