pedig tudom

...hogy mi a helyes lépés, de valami mégis visszatart. hol becketti figuraként ülök abban a hintaszékben megkötözve és örülök a levegőnek céliát megnyugtatom lesz állásom.
hol meg ugyanén mintha egy camus regényből vonatoztam volna bele az életembe. állok szemben mit szemben benne a körülvevő x. világban (x= idegen, nem puha, nem irgalmas, önző) és mint egy szennyvízelvezető csövön átfolyik rajtam minden. mit nekem halálok és kegyetlenkedések! hö! befogadom, de nem formál, vagyis formál, de szavam az változatlanul nincsen. ez a közöny? na és ha az? mit válaszoljak a szennyvíznek? hogy kérem szépen büdös tetszik lenni, és az itt nem illik, velem szemben meg aztán pláne???

hogy miről szólnak az álmaim(nagyjából és eligazítólag) éjjel mégis szédülök, vízszintes helyzetben, felriadok, h. rohannak utánam, majd tandori jön velem szembe, kötött sapka a fején de szeretem én ezt az embert fut át rajtam mint trópusi szelellet, megállítom mondom neki te dezső nekem agydaganatom van. ne bassz rá se válaszolja nevetve majd odébbáll. én nem állok odébb sőt meg vagyok döbbenve biztos a csúnya beszéd meg a nagy igazság szentbalázsos-babitsos hogy nem is olyan nagy dolog a halál.