DESZKA 590es kabátban

színházas napok jönnek rám. süvítő, fázom a tavaszt és dúdolom. itt van? vagy újra megcsal valaki? reggelre összedagad a torkom és sírva ébredek. lacussal aludtam és most nincs sehol. rejtett szemüveg szilánkjában, novembert ölelő félhomályban, égre mutató kiszáradt ágban, szavakat rejtő némaságban, amikor majdnem magam maradtam, visszatértél ezer alakban... ezután már csak a megtaláltalak önmagamban sor hiányzik, de az még hiányzik. átalakulóban. olan megindító zene, ma egész nap ez szól.
mitizál és tagad. miért hazudjuk magunkat? emberi felelősségünk egyetlen forrása a való, bölcsesség, e. beolvas, beír, bebocsátásért könyörög. sóhajts kicsikém ha nem bírod.
elhúznak mellettem századunk erkölcsei, én meg állok vitézül az ötkilencvenes kabátomban, ami kicsit zsákos, kicsit ufós, de az enyém.