esős idő, kolozsvár, 5 fok

tegnap azt játszom, h. mr. keating vagyok. hamis kicsit, de hatása van.
az autóban a szövegekről beszélünk, gyötör a nosztalgia. esik és fúj, benzinkútnál képedek el. eszter olyan replikát rittyent a mosdóban, arról, hogy milyen illetlen és tapintatlan dolog előtte bemennem, amikor neki jobban kell, hogy keserűségemben szemberöhögöm. ergo tahó vagyok, mondja ő, de csak, mert neki jobban kell. én meg menekülnék férfiakhoz, akiket nem mozgat a pisiléstéma. mert engem sem.
kolozsvár. petra beszél, aszongya, az alkotás ha elkészült, onnantól egész, úgy ahogy van. önálló életet él. sokat filozofálok. ezen. is.
felolvasok. döbbenet olyasvalakiknek olvasni a háború borzalmairól, akik átélték. azt hiszem, először érzem, hogy az élet valóban nehéz és hogy áron mamájának van igaza, bátorság kell hozzá.
petra mondja, csak a szöveg élt, én nem, s ezért ő újra elkezd hinni az irodalomban. méhemig megrendülök. ő is.