az emberben van valami ősidőktől létező vágy. vágy a rejtőzködésre.
életünk nagy-nagy paradoxona, hogy legalább ennyire vágyunk a "látva lássanak" édes rettenetére is. a blogolásra mindez hatványozottan érvényes.
a 21. század cyberkertjébe sokmindenki kiteszi mindenét. vannak azonban e.k, akik játszanak, játszanak a szöveggel, s a bennük lévő érzésekkel. hogy ez alkotás-e, nem tudom. félek azt állítani, hogy az, de kétségtelen, hogy valami formábaöntés.
nekem a művészetről meglehetősen sajátos elképzeléseim vannak, de azt egy pillanatig nem gondoltam soha, hogy kizárólagos témája a boldogság, az öröm, megilyenek. az ember ezzel tud mit kezdeni. nálam ezek valóban ritka pillanatok, talán ezért is becsülöm őket annyira. a világ nagy baja, hogy fél a rossztól. az okát nem tudom. talán kiegészítik majd ezt pszichológusok, szociológusok.
hogy itt keserűség van? erős a gyanúm, hogy x. és e. között nincs személyes kapcsolat.
e. pár hónapja elveszítette azt a férfit, aki évek óta viszonyítási pont volt az életében. család, ház, kutya soha nem is volt vágyálom. férfi igen - ő nincs most.
akik olvasnak azért olvasnak, mert kíváncsiak rám, s mert a telefonomat nem használom intenzíven. rám kíváncsiak és nem magukra. maszkabál? hát legyen... de ti is beöltöztetek... :) innentől pedig...
ami itt van, azt hiszem egy intenzív gyászmunkának is felfogható. és nincs öröm? hát dehogyis nincs! novembertől május felé egyértelmű araszolás az életbe. mások nagyon örülnek neki. héjjbalázs férfiasabban válaszolt az ő blogján, egyszerű: jobb fent x. és kész. nekem jó, hogy olvastok, és legyen így, de ez a blog megmarad e. blogja.
lesz azért örömös blogbejegyzés is... bár ha magamalkotását értékelő szerepbe bújok, a darabjaim is a mélyenérző keveseknek jelentettek sokat, miért lenne ez a bloggal másképpen. a lennaglass blogja még keserűbb...
jó ez a blogbigyó, de a személyes kapcsolatok azért mégiscsak SZEMÉLYES, KAPCSOLATOK. ilyen egyértelműen őszinte pl még nem is voltam. ha fájna a világ, akkor én az ágyban cigarettáznék, nem készülnék moszkvába, nem akarnám érteni az embereket és főként istent, és úszni sem járnék feszesciciizmoshát érdekében. de teszem. sőt...
maradjon is meg e. blogjának
VálaszTörléski akarná elvenni EZT!? egy olyan blogot amiben determinálva van a keserűség, bánat
x csak fel akart vidítani, a hülyeségeivel kimozdítani a szarból, de úgy tűnik ahogy felcsillan a remény, hogy lehetne máshogy is, e. egyből figyelmezteti magát: HÉ térj észhez neked szomorúnak kell lenned, mert nem érti meg a fájdalmad senki!
nem akarom elbagatellizálni a fájdalmad ismertem l-t sőt!
de meddig fog tartani? mikor nevetsz majd egy jót anélkül, hogy azon gondolkodnál nevethetek-e, vagy még nem illik.
blogolni jó kibeszélhetsz sok mindent magadból, ugyanakkor be is beszélhetsz sok mindet magadnak, és mindig lesz egy bejegyzés ami megerősít, hogy igazad van
x nem akart ilyen lenni. megcsillant a remény, hogy talán sikerül a terve, rácáfoltál
remélem egyszer azért lesz egy olyan boldog napod amire nem nyomja rá ez a szar amit életnek hívnak a bélyegét
ismerlek
ez az utolsó bejegyzés
x voltam
log out
x.! ne menj el!!!
VálaszTörléssemmire nem akartam rácáfolni, de az önérzetem tudod, az működik.
örülök is:) neked nagyon:)
amiről írsz, értem, de ez is része az egésznek. légy olyan hős-férfi, és tarts ki még egy kicsit! legalább az örömös blogbejegyzéseket várd meg!:)