-Mi trágyázzuk a málnát.
-Hmm... mi inkább porcukorral esszük.
a szavak végül összecsúsznak mindig. és hogy a révbeérés mégsem lezárás, szép. szép a nagyapám. és nyolcvankilenc. a falon három fénykép három kisfiúról. s most. kettő közülük még vitázik fölöttem politikáról és családi boldogságról. a harmadik meg hazavár. nagyapám ünnepe forró, asztala dús. istenarca van. a távolba néz, egy szempárt keres. tudom, hogy ő az isten. szerelmesisten. béke van körülötte. épp csak sóhajt, és pirulunk mindannyian. halkul, alig hallható. ölel és ettől valahogy úgy érzem, nincs halál. nagyapám ölelésében ma ott rejtőzik minden valahavolt és vágyott ölelés.
a mennyország csokoládépuding.
szeretni jó
"Horgaselméjű s szikár
VálaszTörlésAggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr...
S ha számonkérnéd tőlem a gyermekeimet..."
tovább nem bírom idézni.
még a végén magamraismerek.
(az én, színrevitel?)
---prológ---
tulajdonképpen
nem ezt akartam.
hittem, hogy csendesen, észrevétlen is le lehet tudi egy életet.
mintha meg sem történt volna.
de megkerülhetetlen;
a tükör visszanéz.
igen;
egy istenarc.
egy istenarc van eltemetve bennem,
segítsetek, segítsetek, hogy
elfelejtsem.
szó nem lehet róla:) én inkább az isteni én felszínre kerülésében... és aztán máris beszélhetsz énszinrevitelről... vagy hozatalról... vagy mittudomén...:) de! jó lesz. jóóóóóóó lesz
VálaszTörlés