szerda, szeptember 16, 2009

evilági tévelygéseim

bárhol is tartok most a gyötrődő bizalombarátságok bizonytalan erdejében színházon keresztül visz az ember útja...
függetlenül aktuálbizonytalanságoktól szentséges nevem ünnepének napján sörgyári capriccio-t nézek, és színjátszókört alapítok...és újra hiszem, hogy hűdenagyoneredeti!!! lesz minden. és majd meglátjátok...

5 megjegyzés:

  1. én most csak az ürességemet tudnám ideönteni,
    de több lenne attól bármi is?!

    VálaszTörlés
  2. hát hogyne!:)
    sok üresség és sok üresség egyszer csak hátha lesz Valami.

    VálaszTörlés
  3. "Talán létezik bizonyosság."

    VálaszTörlés
  4. SZÍNJÁTSZÓKÖR!!!!!

    HURRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!((((=

    VálaszTörlés
  5. ...meg az a sokminden, amit már régen eltemettem valahová a tarkóm mögé egy mély, ajtótlan üregben. lét és nem lét határán, azaz: itt.
    belémhasadásaim.
    a zavar, hogy mindig éppen affelől értem meg az életet, akit tanítok. rendszertelenül csapongó entitások áz érzés és a gondolat metszeti területéről és -be. az, ahogy ezek szikrásan, csillámosan robbanak be a bőröm alá az összes nem számolt irányokból és persze bentről. evilági tévelygéseim kontra "Talán létezik bizonyosság" - intuíció. a belenyugvás a meg nem értésébe annak, hogy rám kiszámíthatatlan regiszter mentén haladva, de rengeteg dolog ellentétesen hat. mégis-morál. egy hősszerep főnixfaktora. észak-fok, titok, idegenség kontra kemény kezek közt is lágy maradtam. da-ra-bos-sá-gos-sá-ga-im kontra 1. én kontra én, én kontra Ő, Ő kontra Ő. egy örök és elnyűhetetlen házasság félelem és remény között. szent, kiolthatatlan frigy. ahogy Camus úszik a tengerben.
    férfikönnyeim, ősi férfikönnyeim.
    becsap az oldalamon a víz.
    mégegy karcsapás a Végtelenben.
    Itt.
    Bennünk, Uram.

    VálaszTörlés

szerintem meg így: