hétfő, január 18, 2010

na mi ez

adott egy bőrönd. üres.
valaki pénzt kér. csomagol.
valaki táviratozik. vadul ímélezik és telefonál.
hogy keresek valakit akiben gyökeret verhetek. stop.
hazudik.
este van már van már este van. minden madár festve van.
még fészkük is festett fészek. este van már este van. még az ég is festve van. én magam is festett vagyok.
én a képről lenézek, egy megfestett legénynek festékszeme min akadhat meg...
jól megfestett gondolataim. vannak nekem.
hátam mögött almafák, én vagyok az ifjúság. egy tájképből hangulatos rész.

1 megjegyzés:

  1. ez iszonyatos...

    ha ilyen lenne az élet..tényleg bölcsebb lenne kiugrani vagy vásárolni egy flakonnyi oldószert =)

    bár... igazad van... mindenkinek kéne vennie önmagának egy nagy doboznyi oldószert..kirakni a szoba közepére... és mindig lemosni önmagunkról egy keveset... hol arról, amit mutatunk, hol arról, amit gondolunk.. hol a jól megfogalmazott, összerakott, gyártott véleményeinkről... hol a kimondott álmainkról... amik már távol vannak attól, amit valójában szeretnénk...

    De vásárolni kéne bátorságot is... és ítéletmentességet, elfogadást, nyitást....

    Talán az a pokol előszobája... látni először tisztán alelkedet... és lehet, hogy ott csak annyi dől el, hogy rá bírsz-e nézni, elbírod-e fogadni, hogy Istenem, ez is én vagyok... És ezzel nincs semmi baj...

    VálaszTörlés

szerintem meg így: