a társas magány enyhít-e az egyszemélyes magányon? vagy hagyjuk az egészet?
végignéztem a feleségemmel egy kortárs táncelőadást.
idétlen emberek ugráltak a színpadon, fejhangon vinnyogtak, majd a végén leguggoltak és a színpadra szartak. untam. mérhetetlenül semmi értelme nem volt az egésznek. a feleségem azt mondja bunkó fasz vagyok. mégis inkább maradok a klasszikus művészetnél, este hazamegyek, felbontok egy sört, felteszem bachot, és másfél órára beszopom, hogy van isten.
Bach ilyen illúziókeltő? =)
VálaszTörlés"semmi értelme nem volt az egésznek" =)
ez miért is olyan ismerős???=)
a "modern" művészethez..tényleg kéne sokszor..vmiféle guide-könyv =)
Csatlakozzunk a "bunkó faszhoz"? vagy érdemes próbálkozni? =) Persze, ez csak költői... hisz a válasz: Persze, igen, igen! kiáltják igen-igen (from Csöngetett Mylord) =)
hát... elég furcsa időpontban keletkezett az előző komment... az előbb találkoztam az utcán egy ismerős idegennel, esetleg róla tudnám elképzelni, hogy ebben az embertelen időpontban éppen nem alszik, hanem e. blogját ostromolja
VálaszTörlésMásrészt: azon ámulok, milyen széles az emberi lélek. Ikonfestőtől kezdve már-már szentségtörő "beszopásig" mindent átível... És attól tartok, (vagy azt remélem?) hogy ezek mégcsak nem is a szélsőértékei.
és láttál volna tegnap éjjel előadás után...:)
VálaszTörlésés érezted volna, amit én éreztem tegnap éjjel előadás után...:) akkor ámulnál csak igazán, milyen széles az emberi lélek...
wow! es elmondod, ami mindebbol leirhatoan vallalhato? (mar csak az emberi lelek szelessegenek pontosabb megertese okan... :)
VálaszTörlés