kedd, január 12, 2010

a cár behatolása

tisza nemzetközi gyorsvonat érkezik. a vonat záhonyon át moszkváig közlekedik.
menjünk moszkvába. egy nővér. elindulok és szembejön a cár. néz, én nézek, és bennem van a tekintete. törtrésze a másodpercnek de összetéveszthetetlenül tudom mi ez. a hotelszobában. hogy ne félj. nem félek. hogy szólj, ha fáj. nem fáj. várj, nem, jó, jó, igen.

4 megjegyzés:

  1. Te!
    Nem szállunk fel egyszer arra a gyorsvonatra?
    most nem metafórikusan, hanem komolyan....?
    Vagy Velencébe...?
    Milyen egy véget nem érő.. hosszú vonat út...?
    mint a chichiróban... olyasmi, ahogy ahogy csak kattog-kattog az agyad..haladsz vhová... de igazából csak az irányt tudod belőni..merrefelé tartotok..és hogy hol szállsz ki.. a te döntésed...
    Na! Van kedved együtt vonatozni? =)

    VálaszTörlés
  2. ej, be elutaznek en is moszkvaba!
    *hatalmasat sohajt!*

    VálaszTörlés

szerintem meg így: