mint gyermekkorodból ismerős reggeleken anyád kávészagú keze a redőny zsinórját
úgy húzza rád valaki ezt a napot is.
fesztelenül beszélgetsz, idegenek és ismerős idegenek rádsütik laza vagy.
elhiszed. majd telefonon tiltakozol.
barátaid, kiktől megköveteled a skizofrén omnipotenciát, elfáradtak. mentegetőzés nélkül átalusszák a veled való beszélgetési időt, védekezésképpen.
vörösborral kínálod őket, de éjjel észreveszed, hogy egymást ökrendeztetik, csakhogy szabaduljanak tőled.
a kórház szaga. a fertőtlenítő beissza magát a bőrödbe, kloroform agyadnak, hogy megszűnsz mocskosnak lenni.
nagyapád feje koppan a falon. könyörgöm tartsák meg.
maga hárít. magam hárítok.
azt hiszem, ha folyamatosan beszélek, elszalad torkomról a savanyúság.
nyel, sóhajt, nyel, nyel, sóhajt.
nagyapa betakarja mezítelenségét, ennyi maradt, a nővér bájcseveg, elfelejt lázat mérni, ujjong, hogy "nincs a bácsinak egy szava se" és "tudja hol van, pedig ilyen korba' már" a nővér kitakarja nagyapát, és nem számít hogy meztelen, kinek.
szűzszem többet lát.
aludnál. átaludnád. de lenyomják erőszakkal a torkodon, baráti vörösbor, nyel, sóhajt, nyel, nyel, sóhajt, egy ember férfivá érését, a kamaszkori játszadozásokat, ötvenegy évi házasság szerelmességeit, három fiú magját, egy háborút, és néhány idegen nő illatának emlékét, nyel, nyel, sóhajt.
"helló halál, a f**mat megmutatom tenéked"
fájón szép
VálaszTörlésmég szép, hogy fáj
VálaszTörlésszép, és mennyire fáj még!
VálaszTörléslassan megszépül a fáj...
VálaszTörlésha már megszépült, akkor talán (hangsulyozom: talan) elengedhető...
VálaszTörlésna ez az a mozzanat az, amelyiket nemigen tudom megtenni. sajnos?
szép is lenne, ha minden úgy és akkor, de attól izgalmas, hogy mégis megszépül attól, hogy nem akkor és nem azzal, akivel...
VálaszTörlésaz elengedés sosem annak szép, aki teszi és akivel. legfeljebb a megszépítő távolból idegeneknek...