szerda, április 14, 2010

kétségek közt félúton


Sodor ez a hét...
Esterházy mindjárt hatvan, Verocska menyasszony, hétfőn bemutató.
Már tudom egy ideje, hogy az emberélet mitologikus.
őszintén megvallom, pazarnak tartom az életet. Igaz, hogy küllemem tekintetében teljes hanyatlás érzékelhető, három kiló két hét alatt, nem nem plusz, gyulladt szem és állandó gyomorfájdalom. két próba közt ájulás, izzadt alvás, és intenzív imádság, hogy elgalább a kávé menjen le a torkomon. "most tényleg megnövesztem a hajamat" jeligével feszülök neki annak a mérhetetlen időhiánynak, ami még pár napig nálam vendégeskedik, mégis. Mégis jó.
Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted. Mondja Weöres Sándor. Én azt gondolom, hogy egy nagyon érdekes kísérlet tanúi lehetnek a kedves nézők hétfőn este Nagyváradon, továbbá azt is gondolom magamról, hogy gyötrődő típusú alkotó vagyok.
Baudelaire-t tanítok, vigasztalni próbálok valakit, akinek haldoklik az anyja,
sokra becsülöm magamat. Mi az az önellentmondás?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

szerintem meg így: