kút az udvarban

gangos házunk erkélyén kurrognak a galambok elviselhetetlen hogy minden a tavaszról és a termékenységről szól nekem pedig halott az anyám és

két hónappal a temetés után július volt és egész nap fájt a fejem éjjel csendes és monoton eső esett többször kimentem a hálószobából a konyhaablaknak nyomtam a fejem és talán aludtam is közben nem tudtam eldönteni a párkányon kopogó esőcseppekről kívül vannak-e vagy belülről folynak alá kicsit feszült a hasam biztos a dinnye egész nap ezen nevettünk magokkal köpködve egymást hogy nehéz lesz az éjszaka béka nő a hasamba a fürdőszoba kövét szeretem forró talpam hol fekete hol fehér mozaikkockába csúsztatom kicsit feszül a hasam de semmi több semmi többre nem emlékszem meddig ülhettem mozdulatlanul akartam hogy combjaim összeforrjanak a vécéülőkével nem bírtam érezni a felcsapó meleget és nem akartam hogy folytatás legyen változtass engem királylánnyá meddig ülhettem talán aludtam is nem tudtam eldönteni a párkányon kopogó esőcseppekről vagy a dinnye kicsit feszült a hasam a vécécsésze tele lett vérrel vagy belülről folynak alá

most negyvennyolc kiló vagyok és nem lesz gyerekem és nem lesz anyám.
z.furcsa magyarázatokat talál ki a bajaimra.
- bölcsészbetegség - vagdalkozik, hogy minden történésre azt mondod szimbolikus, meg hogy miért s aztán mi végre, az volt a baj, hogy nagyon akartad.
- miért te nem akartad?
- máshogy. én csak miattad.
- és engem? engem is csak mert én akartam?
- edit ne kezdd ezt, kérlek!
- fogalmad sincs semmiről!
z. nem vág vissza, ökölbe szorítja kezét, belevág a konyhapult szélébe és otthagy.