kedd, május 04, 2010

mint minden: alkalom


Ugyanúgy ahogy ideje van a sírásnak és a nevetésnek, ideje az ültetésnek és annak a kiszaggatásának, ami ültettetett, úgy van alkalma is mindennek. Alkalma a szeretésnek, az elviselésnek, alkalma van a méltatlankodásnak és alkalma a döntésnek.
Az Idő mint matrjoska baba ring napjaimon át. ("Nincs idő." "Van idő.") Ugyanaz az idő jár vissza, a szem más csupán, mi szemléli a változást.

amikor a temetőben meleg nyár van, az a pillanat olyan, mintha egy lennél valakinek a levegővételével, mit csak beszívnak. Ott ülsz a tüdő meleg mélyén, egy léghólyagocskáról lógatod a lábaidat, és tudod, benne vagy a véráramban.

tegnap csak nem akartam, de csak sikerült magamat meg nem hazudtolva elújságolnom z.nek, hogy bajban vagyok, azaz lelkem és az alkotás mint olyan komplementere csak-csak nem akar nagyra nőni. be vagyok szorítva egy vákuumzáras üvegbúra alá. levegőért könyörögnék és kaviárral kínálnak. minden úgy van jól, ahogy van???

érettségi. fülledt zaklatottság. jézus búcsúbeszéde. kölcsönhangok visszajárása. és b.z. 28 perce a játékról: Mézeskenyérrel csapott pofán az Úr.

Mindennapi önmagunkat óvatosan add meg nekünk Uram!

2 megjegyzés:

  1. másodjára olvasom a bejegyzést, mégis a piros pöttyös ruha fog meg minduntalan...

    VálaszTörlés

szerintem meg így: