vasárnap, június 20, 2010

szemszög, szájsarok


a viszonyok rendeződni látszanak
mellényzsebedből kicsusszan egy fénykép
mellette ott van még a meghasadt üvegű óra
a halál névjegye gyászszámlapon...
engedd meg magadnak

burkold selyembe felhevült testedet
vállad vonalán átüt a gyertyafény
a keringő taktusa mely a véráramból lüktet
néhány megkomponált szöveg, s a játszmáink...
engedd meg magadnak

a fázó harangvirágok közül egy megkérte orkán herceget
időzzön nála az örökéletig.
megteszem. - szólt. s nem tudták, hogy szövetségük ősibb az évszakok diszharmóniájánál...

4 megjegyzés:

szerintem meg így: