csak feküdtünk a padlón, néztük a plafont, a meditációról beszélgettünk.
táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép balaton.
az égi teraszon ezzel a férfival kávéztam álmomban.
nincsen más ebben a sorban, nincsen más, csak egy utca ahol valaha laktam.
milyen tompa ma az emlék, a nap milyen elgyötört, milyen tompa ma az emlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: