itthon

a selyemaszparágusz tövében háton feküdt egy döglött légy.
családörténetet olvasok a családtörténetemben.
azonnal képes vagyok az átalakulásra, úgy beszélek tájszólásban, hogy bármelyik adatközlő megirigyelné. grecsóról mesélek anyámnak, bólogat, csak olyan furcsán nagy a feje, mondja meggyőzően, gyanút fogok, fogalma sincs ki az a grecsó, megnézem a képét, tényleg furcsán nagy a feje. mondatok úsznak a kávészagú konyhában, apám lemarad, elveszti a fonalat, szégyenében dührohamot kap. üvegtalpú kommandósok lépkednek a fejében. gyakran sírdogál. fáj neki ez az életmaradék, fáj, hogy darabokra marta az éveit a szesz.
már berkézik a tengeri. bután kérdezem meg, hogy g vagy k, mama nem érti, azt hiszi ugratom.
sok férfira gondolok. a családom férfitagjaira. más családok más tagjaira. a testükre. hogy milyen az, amikor egy férfitesten meglátszik, hogy elhanyagolt. hogy nem volt nővel. sok ideje. vagy soha. hogy én ezt látom.
a különbséget a testek között. hogy nálunk majdnem minden férfi teste ugyanolyan.
keveset tudok a testről. a magaméról is. meglepődöm, hogy van íze. ízlik.
egy férfi teste darabos. egy nőé simulékony. a nagybátyámé nem darabos. ellenben simulékony. belehalt a szégyenbe.
figyeltem a lányt. nyáresti vasárnap. figyeltem a vállát, a mellét, a nyakát. soha senki nem érintette meg. de nem a testében, valahol máshol hordozza ezt.
figyelem a lányokat. látszik rajtuk, ki lány és ki nem az. máshogy lány. elönt a szégyen, amikor eszembe jut a szó, süldő. elönt a büszkeség, amikor eszembe jut a szó, ezt kerestem.
a férfiak ismerete nem vezet sehova. a férfiak ismerete elvezet önmagamhoz.
fekszem a férfi mellett. a testéről faggatom. hogy milyen, amikor fáj, vagy milyen, amikor merevedése van. írásban tabu. félni kell a kimondott szótól.
nekem elmesélik a férfiak, hogy mikor volt jó nekik és hogyan. én nem mondok rá semmit, de azt gondolom, hogy ezt nekem nem kéne tudnom. mert megmosolygom és ez nem tesz jót a kapcsolatnak. a kamaszok ritkán szeretkeznek és sokat. a felnőttek szerelmeskedéseinek ritmusa van, áldott üteme. Az élet természetességéhez tartozik, rendszer van benne. Azon kapom magam, hogy úgy szerelmeskedem, mint ahogy a kávét iszom. Méltósággal. A nap bármely szakában. Lassan kavargatom, két kezembe fogom a csészét, az arcomhoz érintem. szeretem érezni a meleget.
engem prűden neveltek. a szó tabu. félni kell a kimondott szótól. és bár sosem hangoztatta senki, evidenciaként kezeljük, amelyik nő beszél a szexról, az kurva.
figyelem a férfiakat. a selyemaszparágusz tövében háton feküdt a döglött légy, az előszobában mindent pókháló borított, a lakásban porszag, érezni a nyálkahártyán, valami édeskés szag, kiömlött szörp, ragad a műanyag abrosz, körbedöngik a legyek, egy beleragad. végignézem, ahogy belaragadt lábait próbálja kiszabadítani, a test kétségbeesett kapálózása. kis gyilkos vagyok, hasít át a gondolat, részvét sincs bennem. egyre csak a férfiak testére gondolok.