ha valaki eljönne értem, hogy elvigyen magával, hogy minden vágyam teljesüljön, hogy fény legyen örökké, hogy csordultig legyek, hogy többé sohase féljek, hogy ne fájjon soha semmi, hogy... bizisten maradnék.
halottaimmal álmodom. nagyképűen többes számot írok, pedig nem többell, csak azzal az eggyel. várok rá álmomban. tudom, hogy most épp nem emlékszik rám, de meg fog gyógyulni, s akkor újra rend lesz. kívül és belül. felépül, nem emlékszik. fáj mindenem, sírok álmomban. és valaki sír a valóságban. ébredek, könnyes a szemem. odalépek a síróhoz, ölbe veszem, megnyugszik. negyed óra csönd. a gyerek ütemesen nyel, nekem ütemesen hullnak a könnyeim.
éjjel fél három van. egyedül fekszem a közös ágyban, nem bírom fölkapcsolni a lámpát, nem bírok átmenni a szomszéd szobába a férjem öleléséért, meredek a sötétbe, a hiányba, a gyerekem szuszogásába.
a másnap feltűnően csendben telik. Zozuska nyugodt, ütemesen nyel nappal is, komoly szemeivel fürkész a fényben. alig beszélek hozzá. csak ringatom és nézem. most jó. nincs hiány. szabad vagyok. közepesen szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szerintem meg így: